Világok, ahol nem lenne jó élni


Kategória:
Kedvencek, Kedvenc könyvek

Létrehozva:
2020-09-29 11:10:36

Cikk írója:
Léner Szilvia Mária


Világok, ahol nem lenne jó élni

12 disztópikus film és könyv, ami SAJNOS egyre jobban hasonlít mostani világunkhoz.

Az elmúlt hónapok valószínűleg mindannyiunkat elgondolkodtatták, hogy milyen szerencsések voltunk akkor, amikor még szabadon járhattunk-kelhettünk a világban anélkül, hogy bárki életét is veszélybe sodortuk volna. Az egymástól való elidegenítés még csupán pár hónapja kezdődött, de a filmek és könyvek világában már egy ideje közkedvelt téma. Egyre több olyan történet születik, ami negatív jövőképet fest meg, és emiatt az olvasónak világvége-hangulatot okoz. Pokoli világot mutatnak meg az ilyen regények, ahol én személy szerint nem biztos, hogy élni akarnék.

A disztópia egy kitalált jövőkép, amely az emberiségre váró sorsot baljós képekben ábrázolja. Jelenünk hibáira egy elképzelt, vészterhes jövő bemutatása által hívja fel a figyelmünket.

A disztópikus regények éppen azért hatásosak, mert akár a valóságban is megtörténhetnek. Nyomasztó történetek, szenvedő, olykor bátor karakterek, és szerencsétlen élethelyzetek. Cikkemben olyan filmeket és könyveket gyűjtöttem össze, amik tartalma sajnos egyre jobban hasonlít a mostani világunkhoz. 

 

 


1. Az éhezők viadala

Suzanne Collins remekműve ez a történet. Megmondom őszintén, ez volt az a film, amit sokszor félreraktam, mert ki az az elvetemült, aki gyerekeket gyilkoltat meg gyerekekkel. Valamiért azonban úgy éreztem, ha a filmnek nem is, de a könyvnek esélyt kellene adnom. S milyen jól tettem. Véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobban sikerült alkotása, amit azóta filmen is láttam. Kemény és könyörtelen világ, ahol a nézettségért bármire képesek azok, akiknek erre hatalmuk van. 

A történet röviden arról szól, hogy Panem országában van 12 körzet és ezekből a körzetekből az Atyaúristent játszó Kapitólium kiválaszt 12-18 év közötti fiatalokat, 12 lányt és 12 fiút (minden körzetből egyet). Az ő feladatuk az, hogy részt vegyenek az Éhezők viadalán. A küzdelmet - a felkészüléssel együtt - élőben közvetíti a televízió, és életre-halálra szól. A 24-ből csak EGY maradhat életben. Amikor a 16 éves Katniss húgát kisorsolják, ő maga önként jelentkezik testvére helyett a viadalra. Katniss számára a túlélés a mindennapi élet része, hiszen a legszegényebb körzetben él. "A Tizenkettes Körzet. Ahol biztonságban éhen halhat az ember."

Az írónő egy kitalált világot ábrázol, aminek, ha őszinték akarunk lenni, igen sok a valóságos alapja. Egy olyan világ, ahol az ember csupán egy báb a hatalmasok kezében, a Kapitólium szabályai szerint kell élnie, különben sok esetben az életével kell fizetnie. Az embernek nem lehet saját véleménye, nem lehet saját élete, nem mondhatja ki azt, amit valójában gondol, és az arénában ölnie kell azért, hogy ő életben maradhasson.

És ezzel a hatalommal száll szembe egy tizenhat éves lány. Olyan érzésem volt, miközben a könyvet olvastam, mintha én magam is ott lennék Katnisszel, és együtt élném át vele a megírt borzalmakat. A lánnyal, aki nemcsak a túlélésért, de a szabadságért is harcol; felelősséget vállalva a család és a közösség életéért. Rengeteg fájdalom és csak kevés öröm jelenik meg a könyvben, amiben minden benne van: izgalom, kaland, egy érdekes, és egyedi világ megteremtése, mégis egy igazán elgondolkodtató könyvet vehet a kezébe a kedves Olvasó. Egy szívbemarkoló történet egy olyan világról, ahol elsődleges cél a szabadság kivívása és a jobb élet elérése.

Szörnyű volt ezt a filmet látni, és a könyvet elolvasni. A legszörnyűbb pedig az, hogy elképzeltem, hogy ez akár még be is következhet. Vajon mennyire lehet felkészülni arra lelkileg, hogy kiválaszthatnak és meghalhatunk? Vajon hogy lehet túlélni egy ilyen játékot, amit felnőttek irányítanak? Kegyetlen cselekmény. Kegyetlen világ. Nagyon izgalmas, de brutális életet festett meg az írónő. 

Egy biztos: ebben a világban én még a gazdagok között sem szeretnék élni.

 

 

2. A hosszú menetelés

Richard Bachman álnéven írta Stephen King ezt a korábbi művét. Ez a könyv egyszerre volt nyomasztó, kegyetlen, elgondolkodtató és zseniális is. 

Totális diktatúra uralja Amerikát, és aki ellenszegül, azt különítmény hurcolja el. Egyetlen kiugrási lehetőség van a 18. életévet be nem töltött fiatalemberek számára: egy népszerű vetélkedőben százan részt vehetnek a hosszú menetelésen, amelyet minden évben megrendeznek. Aki nem tartja a sebességet, lelassul, azt katonák kiszámolják, és a harmadik jelzés után ott helyben lelövik. A cél addig tart, amíg csak egy fiú marad talpon. A menetelést bámészkodó, kíváncsi tömeg kíséri, és természetesen a szenzációhajhász média is.

"Nem fogok beszédet tartani - szólt az őrnagy, és végigsöpört rajtuk a szemét takaró üres tükrökkel. - Gratulálok annak, aki győzni fog, és meghajolok a vesztesek bátorsága előtt."

A résztvevők között a menetelés alatt beszélgetések alakulnak ki, elmesélik az életüket, ki miért jelentkezett a vetélkedőre, és amint telnek a fárasztó órák, egyre nagyobb lesz a feszültség, és az elkeseredés.

Többször felmerült bennem a kérdés, hogy vajon én eljutottam volna a végéig? Vajon, ha megnyertem volna a menetelést, akkor az valóban győzelmet jelentett volna számomra? Hogy lehet teljes életet élni abban a tudatban, hogy mellettem 99 társamat mészárolták le?